2019. január 25.-én együtt ünnepeltek az érettségi vizsga előtt álló és az 50 éve érettségizett Széchenyisták.

Egy 50 éve érettségizett Öregdiákunk levele és az ünnepélyen elhangzott verse:


Kedves Olvasók!

Mikor, mint 50 éve végzett diák, meghívót kaptam a Széchenyi Gimnázium 2019. évi szalagavatójára, még nem tudtam milyen csodás érzéseket fognak ébreszteni bennem az elkövetkezendő események. Sok volt évfolyam és osztálytársammal együtt jó volt nézni a végzős osztályok filmjeit, táncait, hallgatni az osztályfőnökük megható visszaemlékezéseit.

Számomra csúcspont volt, hogy egy diáktól nosztalgia szalagot kaptam és köszönetképpen elmondhattam több száz ünneplő előtt Útravaló című versem. 51 év – fél évszázad, - vannak, akik meg sem élik. Sokunknak sikerült, és tartalommal is megtölthettük.  És most ismét jó iskolánk falai között tudhattuk magunkat. Érezhettük azt a légkört, ami mai diákokat öleli, és vett minket is körül annak idején a Széchenyi Gimnáziumban.

Ennyi idő után rádöbben az ember, hogy mennyire fontos az útravaló, amit egy iskolai közösség és tanárai, és a család adhatnak. Egykori iskolatársaim és a magam nevében köszönöm a meghívást, és kívánom a most végzős diákoknak, hogy találják meg helyüket és jövőjüket az elkövetkezendő útjuk során. Merítsenek erőt volt iskolájuk közösségformáló erejéből, tanáraik munkájából.

Az önzetlen szolgálat, a hit, a bölcsesség, és a becsület vezéreljen Benneteket a szeretet jegyében.

Köszönettel és üdvözlettel:

Bundy János

IV.D 1969-ből Szederkényi Ervinné osztályából

 

Bundy János

ÚTRAVALÓ *

Létezhet-e valahol az egész

És egységnyi független valami;

Lélegző önállóan szabad rész

E világot képes-e uralni?

Külsőre a rajtunk kívüli tér

Belső-e mit annak hisz valaki?

Egy óriási erő mindent áttér,

Nem oszt meg semmit, senkit nem hagy ki!

Élhetsz bárhol az Univerzumban,

Létezünk az egységben egyenként;

Az egész sincs volna egy darabban

Zeusznak csodás birtokaiként.

És Napunk, ki a Tejút gyermeke

Lenéz ránk ötmilliárd év óta,

Egy megteremtő örök lángelme

Terelte fölénk a mi javunkra!

Leljünk élőhelyünkön örömet,

És szeressük sebezhető Földünk

Talán most még kényelmet remélhet

Elszenvedett kínjaiban – tőlünk!

És több sincsen senkiből senkinek,

Lehet hasonló bármily erősen

Egyforma kettőt nem lelsz sehol sem,

Találsz csak egyet mindig mindenben.

Ezért is becsüld egyetlen léted,

Dolgod e Világ, mely mozog Véled,

Mindenhatónk óvja minden lépted;

Adj újat és nem érzed a végét…

 

(* A verssorok kezdőbetűi összeolvasandók!)