Breuer Marcel 1912-1920. között tanult iskolánkban

(Pécs, 1902. május 21. – New York, 1991. július 1.)Építész
1902. május 21-én, Pécsett született, amit monográfiáiban mindig is megemlít. Alsó- és középiskoláit is itt végezte, építészeti tanulmányait pedig 1920. és 1924. között a weimari Bauhausban – Walter Gropius nagyszeru iskolájában. 1925-tol a Dessauban áttelepült iskola vezeto tanáraként dolgozik, 1928-tól Moholy Nagy Lászlóval együtt eredményesen vesznek részt Berlinben nagy sikeru nemzetközi építészeti és bútorpályázatokon. „1934 oszén visszajön Magyarországra, azzal a szándékkal, hogy letelepedjék, és képességeivel a magyar építészeti kultúrát szolgálja. Otthont és mutermet rendez be, eredeti Breuer bútorokkal, és várja a megbízásokat. Azonban csak egy pályázaton tud indulni Fischer Józseffel és Molnár Farkassal. A pályázatot meg is nyerik. A Mérnök Kamara nem veszi fel tagjai sorába, így Magyarországon tervezési munkát nem vállalhat" - olvashatjuk Major Máté könyvében. 1935-tol Angliában épületeket és bútorokat tervez, majd 1937-ben meghívják az észak-amerikai Cambridge-be a Harvard University építészeti fakultása (school of design) professzoraként, ahol csaknem egy évtizedig neveli az „új építészetre" az amerikai építészutánpótlást. Magántervezoi tevékenysége is itt teljesedik ki. 1946-ban New York-ba helyezi át irodáját. A megbízások már nem csak Amerikából, hanem Európából is jönnek. Az 1950-es években Párizsban is irodát létesít. Ötven-hatvan fos csapatával foként építészeti megbízásokat teljesít. 1981-ben New Yorkban hal meg. 
Építészeti alkotásai között találjuk például a párizsi Unesco székházat (1953), a New York-i Egyetemet (Bronx 1956), az Amerikai Művészeti Whitney Múzeumot (1963), az IBM Kutatóközpontját Franciaországban (1961) és számos templomot, könyvtárat, egyetemi épületegyüttest, több híres lakóházat, nyaralót, melyekhez belsoépítészeti és bútorberendezési terveket és készített. A nagy alkotókhoz hasonlóan – mint Le Corbusier, Alvar Aalto, Gio Ponti, Frank L. Wright, Walter Gropius, Arne Jacobsen, Gunar Asplund, Mario Botta –, kiemelkedo építészeti munkássága mellett Breuer Marcel is hasonló színvonalon és szemlélettel járult hozzá a bútortervezés korszerusítéséhez, és az új gyártási technológiák, anyagok megteremtéséhez
.

 

ifj. Dischka Győző 1899-1907. között tanult iskolánkban

(Pécs, 1889. jan. 25. - Bp., 1986. júl. 12.)Gépészmérnök, a muszaki tudományok doktora (1976), Kossuth-díjas (1955). A bp.-i muegy.-en szerzett gépészmérnöki diplomát 1911-ben. 1911-12-ben az Ipari Kísérleti és Anyagvizsgálati Intézet osztályvezetoje, 1921-tol 1948-ig a csepeli Magyar Posztógyárban töltött be vezeto állásokat. 1948-49-ben a Posztóipari Központ fomérnöke volt. 1950-ben a Textilipari Kutatóintézetbe került, ahol osztályvezetoként dolgozott 1964-ig. 1964-1968 között az intézet tudományos tanácsadója. A textilipari kutatás és anyagvizsgálat elismert szakembere volt bel- és külföldön egyaránt. Tagja volt a Textilipari Muszaki és Tudományos Egy.-nek. - F. m. A hatósági posztószállítások racionalizálása (Bp., 1928); A textilnyersanyagok mechanikai technológiai vizsgálatainak és minosítésének módszere (Bp., 1951); A gyapjúfonóipar minosíto vizsgálatainak újabb módszerei (Bp., 1952); A gyapjú elemiszál és fonál fárasztási vizsgálata (Bp., 1954); Elektromos és egyéb korszeru egyenlotlenségméro muszerek a textiliparban (Bp., 1955); Hatvan év a magyar textilipar szolgálatában (Bp., 1983). - Irod. D. Gy. (Magyar Textiltechnika, 1986. 11. sz.).

 

Fejér Lipót 1889-1897. között tanult iskolánkban 

(Pécs, 1880. febr. 9. – Bp., 1959. okt. 15.) : a század egyik legjelentosebb matematikusa, az MTA tagja (l. 1908, r. 1930, t. 1946), Kossuth-díjas (1948) . Elemi és középisk.-i tanulmányait Pécsett végezte. Középiskolás korában az 1894-ben indult Középiskolai Matematikai Lapok kiváló feladatmegoldója, hasonló célkituzésu francia lap munkatársa is lett. Elemi aritmetikai és geometriai feladatmegoldásokat tartalmazó munkájával elnyerte a pécsi Nemzeti Kaszinó 4 aranyból álló pályadíját. 1897-ben érettségizett, majd a bp.-i muegy. gépészmérnöki karára iratkozott be. A Matematika–Fizikai Társulat oszi tanulóversenyén II. díjat nyert, s átiratkozott a bp.-i tudományegy. bölcsészeti karára. Az 1899–1900-as tanévet Berlinben töltötte, ahol H. A. Schwarz hatására figyelme a Fourier-sorok felé fordult. 1900-ban publikálta erre vonatkozó nagy jelentoségu tanulmányát. Ennek és több ezt követo értekezésnek tartalma Fejér egyik klasszikus tétele; ez lényegében a tárgya 1902-ben megjelent doktori értekezésének. Ezzel a trigonometrikus sorok modern elméletének alapjait rakta le, az egész analízisre vonatkozó kutatásoknak hatalmas lökést adva és a matematika más ágaiban is jelentos eredményeket hozva. 1902 nyarán az ógyallai csillagdában hullócsillag-megfigyeloként muködött. Az 1902–03. tanév téli szemeszterét Göttingenben, a nyárit Párizsban töltötte. Hazaérkezve 1905. márc.-ig a bp.-i egy. matematikai intézetéhez, utána a kolozsvári egy.-re került repetitornak. Ugyanezen évben itt magántanárrá képesítették az analízis és analitikai mechanika tárgykörébol. 1906-ban adjunktus, 1911-ben ny. r. tanár lett Kolozsvárott. Ugyanezen évben Bp.-re hívták meg a tudományegy. egyik matematikai tanszékére, amelyet haláláig vezetett. Interpolatióról c. munkájáért az MTA nagyjutalmát nyerte el (1911–17). Tagja volt a Göttingeni Tudományos Társ. matematikai–fizikai osztályának, a bajor és lengyel tudományos ak.-nak, a calcuttai matematikai társ.-nak. 1933-ban a chicagói világkiállításra meghívott négy legkiválóbb európai tudós egyike volt. Haladó gondolkodású, nagy muveltségu ember, Ady barátja volt. A fehérterror, majd a nyilasuralom alatt sokat szenvedett. Körülötte és Riesz Frigyes körül alakult ki a világhíru magyar matematikai iskola. – F. m. Sur les, fonctions bornées et intégrables (Comptes Rendus. Paris, 1900); Beispiele stetiger Funktionen mit divergenter Fourierreiche (Crelle Journal, 137. 1909); Über trigonometrische Polynome (Crelle Journal, 146. 1915); Interpolation und konforme Abbildung (Göttinger Nachrichten, 1918); Über einige Funktionen theoretische Ungleichungen (Riesz Frigyessel, Mathem. Zeitschr., Berlin, 1921); Über Weierstrass'sche Approximation, besonders durch Hermite-sche Interpolation (Mathem. Annalen, 102. 1930); Mechanische Quadraturen mit positiven Cotesschen Zahlen (Mathem. Zeitschr. 37. 1933); Bestimmung von Grenzen für die Nullstellert des Legendreschen Polynoms aus der Stieltjesschen Integraldarstellung desselben (Monatshefte für Mathem. und Physik, 43. 1936). – Irod. Turán Pál: F. L. matematikai munkássága (Matem. L. 1950. 3. sz.); Turán Pál: F. L. (Magy. Tud. 1959); Szász Pál: F. L. (Az MTA Matem. és Fiz. Oszt. Közl. 1960. X.); Szego Gábor: Emlékezés F. L.-ra (Matem. L. 1960. 4. sz.); Turán Pál: F. L. (Matem. L. 1966.)

 

Forbát Alfréd 1906-1914. között tanult iskolánkban

(Pécs, 1897. márc. 31. – Vällingby, 1972. máj. 23.) : építész, festo . A bp.-i muegy.-en kezdett tanulmányait (1914–18) Münchenben a Technische Hochschulén folytatta, ahol 1920-ban kapott mérnöki oklevelet. 1920–22-ben W. Gropius irodájának munkatársa Weimarban. Gropius berlini építkezésein építésvezetoként muködött, részt vett – a csak részben megvalósult – weimari Bauhaus lakótelep tervmunkálataiban. 1922-ben Weimarban önálló építészeti gyakorlatot kezdett, de megélhetését plakáttervezéssel, reklámgrafikai munkákkal biztosította. A Bauhaus szellemében készült konstruktív, feszült és dinamikus kompozícióit, krétarajzait épületterveivel együtt a weimari Landesmuseumban mutatta be (1926). 1924–25-ben Szalonikiben dolgozott. Ezután Berlinben a Sommerfeld építovállalat foépítészeként (1925–28) lakótelep- elokészíto munkálatokban vett részt. Fontosabb berlini tervezései: a siemensstadti városi lakótelep K-i része (1929–31), a városi sporttelep Berlin-Eichkampban (1929–30). 1928-tól önálló építészirodájában mint a BDA (Német Építész Szövetség) tagja foként lakónegyedeket tervezett Berlinben. Tagja lett a berlini lakásellátási bizottságnak (1929–30), városépítészetet tanított Johannes Itten muvészeti isk.-jában (1930–31), 1932-ben tanácsadónak hívták meg a SZU-ba az állami várostervezés megszervezéséhez. Ezután Athénban, a CIAM (Congrès Internationaux d'Architecture Moderne) tagjaként tárgyalt az athéni kongresszus megszervezésérol, majd W. Dörpfeld munkatársaként Olympiában a Zeusz-templom építész-régészeti kutatását végezte, amelyrol egy fejezetet írt W. Dörpfeld: Alt-Olympia (I. köt., 1933) c. könyvébe. 1933–1938 között Pécsett, lakóházak tervezésével foglalkozott. 1938-ban Svédo.-ban telepedett le, 1942-ig Lund egyetemi város mérnöki hivatalának tervezo építésze volt, majd Stockholmba települt át. 1945-tol a Svéd Építomuvészek Szövetségének tagja, 1945–1948 között a svéd lakásépítési szövetkezetek központi szervezetében (HSB) a városépítési osztály h. fonöke. 1959–60-ban vendégtanár a stockholmi muegy.-en. Több svéd város részére készített városrendezési terveket. Városépítészeti elképzelésében jelentos a közlekedés racionális tervezése, a magasház, toronyház mint lakóépület hátrányainak kimutatása. Építészként jobban funkcionáló emberi együttélés feltételeinek megteremtésén fáradozott. Festoi tevékenységet is folytatott. Grafikáiból a bp.-i Szépmuvészeti Múz., s a pécsi Janus Pannonius Múz. oriz néhányat. Tanulmányainak bibliográfiáját közli: Fred Forbát-Kat. Bauhaus Archiv. (Darmstadt, 1969) és Der Aufbau (1957. 6. sz.). – Irod. Kállai Erno: Új magyar piktúra 1900–1925 (Bp., 1925); Kállai Erno: Konstruktív muvészet (Új Föld, 1927. 3. sz.); Forgó Pál: Új építészet (Bp., 1928); A. Sartoris: Gli elementi dell'architettura razionale (Milano, 1936); Major Máté: A modern építészet szolgálatában (Jelenkor, 1967. 4. sz.); 50 Jahre Bauhaus (katalógus, Stuttgart, 1968); XX. századi magyar származású muvészek külföldön (katalógus, Bp., 1970); Gábor Eszter: A CIAM magyar csoportja (Bp., 1972); Galambos Ferenc: F. A. halálára (Muv., 1972); Passuth Krisztina: F. A. (Muv. tört. Ért., 1973. 2. sz.); Passuth Krisztina: Magyar muvészek az európai avantgarde-ban 1919–25. (Bp., 1974).

 Futó László 

(Pécs, 1921. -    )Festomuvész

 

Galsai Pongrác 1937-1945. között tanult iskolánkban

Galsai Pongrác (Pécs, 1927. okt. 31. – Bp., 1988. ápr. 22) : író, publicista, József Attila-díjas (1983), Gábor Andor-díjas (1982) . Szülovárosában érettségizett, majd a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. Bölcsészeti Karán szerzett diplomát. Elso írásai a Pesti Hírlapban és a Sorsunk c. folyóiratban jelentek meg. 1949-54-ig Pécsett tanított. 1954-1957 között Szántó Tiborral és Csorba Gyozovel szerk. a Dunántúl c. irodalmi folyóiratot. Három évig a Vidám Színpad dramaturgjaként is dolgozott. 1958-83-ig a Nok Lapja irodalmi rovatvezetoje, fomunkatársa volt. Novellákat, vidám-abszurd cikkeket, karcolatokat írt, és állandó szerzoként színház- és filmkritikákat az Élet és Irodalom, valamint a Kortárs c. folyóiratba. Megindította 1986-ben a Grimasz c. szatirikus irodalmi folyóiratot. Elso kötete, a Társtalanok (írói arcképek) (Pécs, 1957) c. esszégyujteménye. Kiemelkedo sikere volt a Záróra a Darlingban (visszaemlék., Bp., 1986) c. kötetének, melyben anekdoták sorával mutatta be a második világháború után indult írónemzedék, az Újhold körét. – F. m. Társtalanok (írói arcképek, irodalmi tanulmányok, Pécs, 1957); Bajor Gizi játékai (életrajz, Bp., 1971); Öltözotükör (színészportrék, Bp., 1971); Csortos Gyula (életrajzi esszé, Bp., 1972); Egy hipochonder emlékiratai (önéletrajzi r., Bp., 1974); A besurranó szerkeszto (tanulmányok, portrék, Bp., 1976); Szabálytalan arcképek (Bp., 1978); Maradjatok reggelig (elb., visszaemlékezések, Bp., 1982); Páternoszter (esszék, portrék, cikkek, Bp., 1983); Este 7 után (kérdezo kritikák és mulatságos bírálatok, Bp., 1985); Záróra a Darlingban (visszaemlékezések, Bp., 1986); Csúnya nok dicsérete (elb., tárcák, 1988). – Irod. Faragó Vilmos: Mire vagy hipochonder? (Élet és Irod., 1974. 39. sz.); Zelk Zoltán: A besurranó író (Élet és Irod., 1976. 35. sz.); E. Fehér Pál: A G-jelenség (Népszabadság, 1986. ápr. 25.); Koczkás Sándor: Záróra a Darlingban (Új Irás, 1986. 10. sz.); Vidor Miklós: Gráci (Élet és Irod., 1988. 18. sz.); Utolsó beszélgetés G. P.-cal. Vörös T. Károly interjúja (Népszabadság, 1988. ápr. 23.).; Abody Béla: Szabályos arckép G. P.-ról (A. B.: Indulás, érkezés, Bp., 1990). – Szi. Csukás István: Meghalt G. P. (vers, Élet és Irod., 1988. 18. sz.).

 

Gebauer Ernő 1894-1901. között tanult iskolánkban

Gebauer Erno (Hartberg, 1882. jan. 17. – Pécs, 1962. márc. 24.) : festo . A Képzomuvészeti Foisk.-án Székely Bertalan és Zemplényi Tivadar volt a mestere. 1911-tol Pécsett élt és számos falképet festett ott és Pécs környékén. 1930–31-ben festette a pécsi egy.-i templom freskóit. 1966-ban Pécsett rendezték meg emlékkiállítását.

 

GyarmathyTihamér 1925-1933. között tanult iskolánkban

(Pécs, 1915. március 8. – 2005.Festőmuvész, grafikus)

 Kiss József 

(Mesztegnyő 1858.  – Pécs, 1939. július 29.)
A Mecsek Egyesület egyik alapítója és negyven esztendon át fotitkára, az egyesület tiszteletbeli elnöke. 1884-ben került Pécsre, mint a Pécsi Állami Foreáliskola tanára, ahol 37 éven keresztül tanított. Megismerte és megszerette a Mecseket. Fáradhatatlan munkásságának eredménye a Mecsek Egyesület megalakulása 1891-ben. Ekkor lett az egyesület fotitkára és ezt a tisztséget 1932-ig viselte amikor visszavonult és az egyesület örökös tagjává és tiszteletbeli elnökévé választotta meg. A Kiss József asztal megalapítója, a Madárvédo osztály elnökségi tagja (1907-tol).A Pécsi Bicikli Klub elnöke is volt egy idoben, amikor hosszabb külföldi túrákat tett kerékpáron. Útleírásait a Magyar Kerékpáros és Atlétikai Sport 1889-ben közölte.Rajongásig szeretett hegyét, a Mecseket, tollal is szolgálta. 1892-tol 1932-ig szerkesztette az egyesület évkönyvét, melyben o maga is több értékes útleírást írt az Alpokban tett útjairól. 1894-ben jelent meg elso mecseki kalauza, a " Pécsváros és környékének vezeto könyve ", mely késobb mint " Mecsek Útmutató " öt kiadást ért meg. Legnagyobb kalauza a Turistaság és Alpinizmusban megjelent " Pécs és a Mecsek részletes kalauza " volt.A Magyar Turista Szövetségnek 1914-1920 között alelnöke, 1921-1929 között társelnöke volt. Turista munkásságának elismeréséül 1936-ban a szövetség tiszteletbeli tagnak választotta meg. Az MTSz alelnöke, a munkabizottság tagja (1917-tol), alelnöke (1913-1920), majd társelnöke (1921-1929), 1936-tól tiszteletbeli tagja.Nevét a Mecsek-hegységben a Misina ( 538 m ) teton a Mecsek Egyesület által épített kilátó orizte meg, amelyet ma a TV tornyon elhelyezett emléktábla örökíti meg.

 

Kodolányi János 1910-1915 között tanult iskolánkban

Kodolányi János (Telki, 1899. márc. 13. – Bp., 1969. aug. 10.) : író, publicista, kritikus, Baumgarten-díjas (1937) . Vidéki köznemes családból származott, apja erdész volt. Apja és anyja alakja, szülei szétbomló családi élete gyakran megjelent novelláiban, regényeiben. Egész életére kihatott örökölt betegsége (Achilleszín-zsugorodás). Középisk.-i tanulmányait Pécsett és Székesfehérváron folytatta, 1919-ben érettségizett. Diákkorától írt, szerkesztett. Elso verseskötete (Hajnal) 1915-ben jelent meg Pécsett, 1917-ben Diák-toll címen szerk. irodalmi lapot. 1919–1921 között filozófiai, esztétikai és szociológiai tanulmányokat folytatott, verseit rendszeresen közölte a pécsi Krónika c. folyóirat. 1921 oszén feleségül vette Csoszi Matildot és Bp.-re költözött. A Magyar Írás kiadásában jelent meg Üzenet enyéimnek c. verseskötete (1921). Ezután már nem írt verseket. Sötétség c. elbeszélése, amelyet Osvát Erno közölt a Nyugatban, sikert aratott, felkeltette Móricz Zsigmond érdeklodését. O ismertette meg Mikes Lajossal, aki eloször juttatta rendszeres publikációs lehetoséghez. Regényeinek, novelláinak témája a dzsentri középosztály élete és az Ormánság parasztságának sorsa. 1927-ben A hazugság öl címmel memorandumot írt Huszár Károlyhoz, a képviseloház alelnökéhez az egyke-kérdésrol. Több napilap és folyóirat munkatársa volt. 1932-ben a Nyugat megrendezte szerzoi estjét, a megnyitó beszédet Móricz Zsigmond tartotta. Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társ.-gal, részt vett vitaülésein, megismerkedett Bajcsy-Zsilinszky Endrével, József Attilával, a munkásmozgalom baloldalával, amelyhez egy ideig szorosabb szálak is fuzték. Késobb ez a kapcsolat megszakadt. Muvészetére ebben az idoszakban mind a marxizmus, mind Freud elmélete jelentos hatással volt. 1932-ben az Írók Gazdasági Egyesülete (IGE) megszervezésének egyik kezdeményezoje, titkára, majd fotitkára, késobb társelnöke 1944-ig. Egyik vezeto egyénisége volt a népi írók mozgalmának, rokonszenv fuzte Szabó Lorinchez, Németh Lászlóhoz, Tamási Áronhoz. Részt vett a Válasz c. folyóirat szerk.-ében, a folyóirat állandó munkatársa 1938-ig. 1934-ben utazást tett az Ormánságban, ekkor írta nevezetes Baranyai utazás c. irodalmi szociográfiáját, amely csak 1941-ben jelent meg. A közélet iránti érdeklodése késztette finnországi utazásaira, 1936–1938 között öt alkalommal megtett utazásáról Suomi, a csend országa c. útirajzában és a Suomi titka c. naplójában számolt be. 1941-tol a Janus Pannonius Társ. társelnöke; részt vett a pécsi Sorsunk c. folyóirat munkájában, szoros barátságot kötött Várkonyi Nándorral. Az ostörténet és a m. történelem régi századai elevenednek meg a harmincas években írt regényeiben (A vas fiai, Bp., 1936; Boldog Margit, Bp., 1937; Julianus barát, Bp., 1938). Színházi szerzoként is bemutatkozott: a Belvárosi Színházban 1939-ben két társadalmi drámáját játszották (Földindulás, Végrendelet). Az 1943-as balatonszárszói írótalálkozón o mondta el a megnyitó beszédet, de kapcsolata a népi írókkal addigra már meglazult. A II. világháború alatt írt cikkeiben, beszédeiben mindinkább érzodik a fajelmélet és a „népi életösztön” ideológiája, a nacionalista eszmék hatása. Elutasította a németbarát fasizmust, de cikkeket írt a szélsojobboldali Turul Bajtársi Szövetség hetilapjába, a Nemzetorbe, egy ideig a foszerk.-i tisztet is elvállalta (1939. júl.-tól 1940. márc.-ig). Zárt tárgyalás c. cikkgyujteményében (Bp., 1943), amelyrol Veres Péter írt bírálatot (Magy. Csillag, 1944. márc. 15.), egyaránt elutasította a polgári-liberális, a náci-fasiszta és a kommunista álláspontot. A II. világháború után önkritikusan fordult szembe korábbi téves nézeteivel (Független Ifjúság, 1946. jan.). 1946 tavaszán Pécsre utazott, itt írta Vízönto c. regényét, amely 1948-ban jelent meg. 1950–1956 között Balatonakarattyán élt, súlyos anyagi gondokkal küzdött, egészsége egyre romlott. Ezekben az években Jézusról szóló nagy regényén dolgozott. 1955-ben tért vissza az irodalmi életbe, megjelentek válogatott elbeszélései (Éltek, ahogy tudtak). Tagja lett az Írószövetségnek. A pécsi Nemzeti Színház bemutatta Végrendelet c. darabját. 1956 tavaszán súlyos szívbetegséggel Balatonfüreden kezelték. 1957-ben elkezdodött életmu-kiadása az Égo csipkebokor c. regényével. 1969-ig tizennégy könyve jelent meg, a köteteket o látta el utószóval. Fiával, ifj. ~ Jánossal 1957-ben és 1961-ben utazást tett a megváltozott Baranyában. Élményeit a fiával együtt írt Második baranyai utazás c. muvében tette közzé (1963). 1968 után foképp muvei szöveg-gondozásával foglalkozott és memoárjait írta. Életrajzi munkáin kívül sajtó alá rendezte Szív és pohár c. tanulmánykötetét. Ennek megjelenését már nem érhette meg. A Finn Köztársaság a Finn Oroszlánrend lovagkeresztjével tüntette ki (1967). A második Nyugat-nemzedék egyik kiemelkedo prózaírója volt. Muveinek és a róla szóló irodalomnak 1960-ig terjedo legteljesebb bibliográfiáját tartalmazza Varga Rózsa–Patyi Sándor munkája: A népi írók bibliográfiája (Bp., 1972). A ~ család egykori otthona Vajszlón ma emlékmúz.

 

Kováts Kolos 1962-1966. között tanult iskolánkban

(Mohács, 1948. január 31. -     )
Kossuth - Díjas operaénekes

 Kurnik Ernő 

(Mecsekszabolcs, 1913. augusztus 17. -   )
Agrármérnök, növénynemesítő

 

Lauber Dezső 1888-1896. között tanult iskolánkban

(Pécs, 1879. máj. 23. – Bp., 1966. szept. 5.) : sportoló, építészmérnök . Több évtizeden át versenyzett mint vívó, kerékpáros, labdarúgó, rövidtávfutó, távol ugró, gátfutó, jéghokizó, bobversenyzo és golfozó. Többször nyerte Mo. golfbajnokságát. A tátralomnici bobpálya és a bp.-i golfpálya tervezoje és létrehozója. Az 1904 – 1909. években a Magyar Atlétikai Club (MAC), az 1906 – 1915. években a Magyar Olimpiai Bizottság titkára, élete utolsó éveiben a sportpályák felügyeloje volt.

 Ranga László

(Pécs, 1957. július 7. – 2001. június 16.)Autóversenyzo, hatszoros abszolút magyar bajnok. 1978-tól eloször Szuhanyik László, majd Simor Gyula mellett navigátorkodott a Pécsi Volán színeiben. 1987-ben már pilótaként szerezte meg élete elso abszolút bajnoki gyozelmét egy Lada VFST-sel. 1994-ig versenyzett Lancia-val, e márkával és Büki Erno segítségével zsinórban négy bajnoki címet szerzett. Versenyzoi pályafutásának utolsó évében, 1997-ben már Subaru Impreza-val versenyzett. 1998-tól a Kiss Ferenc versenyzésére épülo Mol Rally Team vezetojeként még két bajnoki címet szerzett. Kiváló eredményeit, a közösségért végzett munkáját 1994-ben Pécs Város Önkormányzata a ProCommunitate díj adományozásával ismerte el. Ranga László 1975-ben érettségizett iskolánkbanautószerelo szakközépiskolai osztályban. Itt ismerkedett meg az autószerelés elméletével, itt sajátította el a gyakorlati munka alapjait. Innét vezetett útja az igazi szerelemhez, a versenyzéshez.

 Róbert László

(Pécs, 1926. február 13. -     ) Publicista
1936-ban kezdte meg tanulmányait iskolánkban, 1944-ben érettségizett.

Sasvári Kálmán 1923-1931. közötti időszakban tanult iskolánkban

(Hidas, 1912. február 7. -    )Fizikus

 Dr. Sólyom László

(Pécs, 1942. január 3. - ) Középfokú tanulmányait 1956-ban kezdte meg iskolánkban, humán tagozatos osztályban.  Osztályfonöke Dr. Tóth István volt. 1960-ban kitunoen megfelelt az érettségi vizsgán. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi végzettséget 1965-ben. Közben az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosképzo szaktanfolyamán a felsofokú könyvtárosi szakképesítést is megszerezte (1962-1965).
Munkahelyei:XVIII-XIX. Kerületi Bíróság, Budapest 1965-66
Friedrich Schiller Egyetem, Jena, tanársegéd 1966-69
MTA Állam – és Jogtudományi Intézet, tudományos munkatárs 1969-1983
Országgyulési Könyvtár, tudományos munkatárs 1970
ELTE Polgári Jogi Tanszék, egyetemi tanár1983-1998
Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1995-
Alkotmánybíró, 1989-1998, az Alkotmánybíróság elnöke 1990-1998
Vendégtanár, Kölni Egyetem 1990-2000
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán a Doktori Iskola vezetoje, az Összehasonlító Magánjogi és Közjogi Tanszék tanszékvezeto egyetemi tanára
Tudományos fokozatai, címei:
Dr. jur., Jena 1969
Az állam- és jogtudományok doktora, MTA 1981
Az MTA levelezo tagja 2001-
Dr. jur. Honoris causa, Kölni Egyetem 1999

2005. június 7-én az Országgyulés a Magyar Köztársaság elnökévé választotta.


 Vikár Béla  

(Hetes, 1859. ápr. 1. – Dunavecse, 1945. szept. 22.) : etnográfus, mufordító, az MTA l. tagja (1911) . 1877 – 84 között nyelvészeti és irodalmi tanulmányokat folytatott a bp.-i tudományegy.-en. 1889-tol az ogy.-i gyorsiroda alkalmazottja, majd vezetoje volt; 1921-ben vonult nyugalomba. 1889-es finno.-i néprajzi tanulmányútja véglegessé érlelte a Kalevala fordításának tervét. A fordítás 1 909-ben jelent meg; munkája a m. mufordításirodalom legjelentosebb alkotásai közé tartozik. Fordított németbol, angolból, grúzból, észtbol, norvégbol is. 1890-ben gyorsírással jegyezte a Somogymegye népköltése (Bp., 1905) c. kötetének anyagát. 1895-tol Európában elsoként fonográffal gyujtött népzenei anyagot. Gazdag típusváltozatokat bemutató hengerei az 1900-as párizsi világkiállításon nemzetközi elismerést szereztek a m. népzenekutatásnak. 1896-tól a Néprajzi Társ. fotitkára. Megalapította a Lafontaine Irodalmi Társ.-ot, amelynek elnöke volt. Lefordította Lafontaine összes meséit (Bp., 1926). Fonográffelvételeit Bartók Béla jegyezte le. Fonográfhengereit a Néprajzi Múz., gyorsírással készült jegyzeteit az MTA kéziratgyujteménye orzi, és a Gergely Pál által gépírásba áttett szövegeit részben az MTA Népzenekutató Csoportja, részben az ELTE Néprajzi Intézete kapta. – F. m. A regös ének (Bp., 1907). – Irod. Varró István: A hetvenéves V. B. (Századunk, 1929. ápr.); r. m. (Rónay Mária): Négyszemközt V. B.-val… (Literatura, 1931. dec.); Balassa József: V. B. (Magy. Nyelvor, 1934); Gombos László: V. B. 1859 – 1945 (Magy. Nyelvor, 1946. 1. sz.); Korompay Bertalan: V. B. (Nyelvtud. Közl. 1959. 2. sz.); Volly István: Somogyi „Kalevala” (Kaposvár, 1959): Kodály Zoltán: Emlékezés V. B: ra (Visszatekintés II., Bp., 1964).

 

Adatbázisunkat folyamatosan fejlesztjük. Szerkesztőink szívesen veszik, az oldal látogatóinak javaslatait (szechenyi@szechenyi-pecs.sulinet.hu)!