Volt egyszer egy angol tábor ... és fantasztikus volt!

A kezdetek kérdései: Tényleg lesz angol tábor? Milyen lesz? Mit fogunk ott csinálni? Vajon milyen lesz a hangulata? Jól fogom magam érezni? Tényleg amerikai csapat jön?

Igen, amerikai csapat jött. Örömmel, önkéntesekkel a Lebanon Baptist Church csapata Greensboro-ból, amely Észak-Karolinában található.

Sok energiát igénylő szervezés, reményteli várakozás és sok nyitott kérdés előzte meg az angol tábort, amely 2023.07.31 - 08.05 között került megrendezésre.

Hadd ugorjak a végére! A tábor után - anonim válaszadással - kértem őszinte visszajelzéseket a táborral kapcsolatosan. Az egyik kérdés ez volt: Mi tetszett legjobban a táborban?

(néhány válasz :-) )

-Az amerikaiakkal megismerkedhettünk és értékes időt töltöttünk velük

-Mivel az angolt anyanyelvű emberektől hallottam ezért több szót, kifejezést tanultam

-A portás

-Az emberek és hogy nem egyedül kell kezdenem a gimit, plusz élveztem, hogy az amerikaiak rendesek voltak

-Minden de legjobban Murphy meg az amerikaiak jókedve, hozzá állása

-A közösség, programok

-A gyülekezet* tábor után, és az amerikaiak, mert nagyon aranyosak voltak

-Sport

-Amikor együtt tudtunk beszélni és játszani

-Az amerikaiak és a tanárok közelsége

-Ingyen ital, jégkrém, a programok

-A táborban nekem az tetszett a legjobban, hogy mindenki nagyon kedves és közvetlen volt. Barátságosak voltak az amerikaiak és a tanárok is segítőkészek voltak.

-Az amerikaiak és a gyülekezeti ház*

-Társaság és a programok

-Az, hogy amerikaiakkal beszélhetem

-Megismerhettük az amerikai kultúrát tanulhattunk a Bibliáról és megismerhettük a jövendőbeli évfolyam/osztály társainkat

-Az, hogy az amerikaiak nagyon kedvesek és közvetlenek voltak

-Hogy milyen kedvesek és nyitottak voltak velünk. Meg a délutáni bandázás a Szeretetvárban* még jobban összehozta a társaságot.

*-(Szeretetvár Baptista Gyülekezet)

Milyen módon állt össze ez a nagyszerű hét?

Ahogy az elején írtam, önkéntesek jöttek Amerikából. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akik itt voltak, személyenként a saját pénzükből 500USD-t fizettek be azért, hogy eljöhessenek tábort tartani, szolgálni, szeretetet kifejezni közöttünk ... Ez egy szív-történet is volt, kapcsolódásokkal, sok nevetéssel, ismeretség megkötésével, tanulással, élményekkel gazdagon ...

Az amerikai csapat 31 órát volt úton, vasárnap (07.30) érkeztek meg délután. Előtte egyeztettük Sean-al (a csapat vezetőjével) hogy szeretnének ellátogatni vasárnap délutáni gyülekezeti istentiszteletünkre (ez elég fickós ilyen hosszú utazás után - gondoltam). Örömmel voltunk együtt és közösen is imádkoztunk a táborért, a résztvevőkért, tanárokért, segítőkért, szóval, hogy tényleg áldott lehessen a tábor.

Ez után egy ünnepi nyitó vacsorán vettünk részt az iskola vezetésével és a táborban résztvevő tanárokkal együtt. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy őszinte tisztelettel köszönetet mondjak iskolánk vezetésének a tábor előkészítésében való 'szívet-lelket beletevő' aktivitásáért, gyakorlati munkájukért, áldozatvállalásukért (ezek nem nagy szavak, tényleg volt mit szervezni, intézni). Köszönetet mondok a táborban résztvevő nyelvi tanároknak a nyár derekán a részvételt, hiszen nélkülük nem lehetett volna megvalósítani azt, ami létre jöhetett, amit a diákok kaphattak a táboron, így rajtuk keresztül is keresztül is.

A vacsorával még nem ért véget a hosszú utazás és a nap, hanem még kérték, hogy bemehessenek az iskolába elkészíteni, kidekorálni, felkészíteni a tantermeket, ahol a következő nap a tábor elkezdődött ... szóval este 10 körül kísértük át őket a szállásra.

Hétfő, az első nap:

Tábor megnyitása az udvaron. Huh! Új arcok ... Egyenlőre ismerős nem sok ... (a táborban résztvevők legnagyobb részét az új 9. évfolyam diákjai tették ki) Majd meglátjuk ... Csoport beosztás ... Négy szekció lesz: Sience, American Culture, Bible & Worship, Sport ... Akkor go!

Elindultak az órák ... (Nyári szünetben órák? Igen! Azt gondolom, hogy fenti visszajelzések alapján ez egész jól sikerült)

A szünetekben mindig újra töltött hűtő üdítővel (az iskola kapott adomány formájában egy csomó üdítőt)

Ezen a napon még szervezési teendő miatt nem ültem be az órákra, de a szünetekben a folyósókon 'vegyültem' és az arcokon jókedvet, felszabadultságot láttam - 'Eddig jó!' - gondoltam ...

Ebéd: az étteremben magam részéről örültem, hogy a rántotthúsom alól alig lógott ki a tányérom :-)

A tábori nap után - amely kb. 15 óráig tartott - az amerikai csapattal városnéző vonatozásra mentünk.

Kedd:

Már a tábor 9 órai kezdési időpontja előtt jóval az udvaron ismét gyülekező diákok csoportja. Már sokkal oldottabban üdvözüljük egymást. Kezdésre mindenki ott van, időben.

Az órák rotálási rendje szerint ezen a napon is növekedhetett a nyelvi és sokrétű ismeret. Aminek a szünetekben örültem: nem külön-külön ücsörgő diákokat láttam, hanem csoportokba verődve, beszélgetve ('Pedig még csak kedd van, de ez nagyszerű!' - gondoltam)

Javasoltam Sean-nak, hogy próbáljuk meg elhívni a táborozókat a tábori nap után egy kis 'hangout'-ra a gyülekezeti házunkba. Gondoltam egy próbát megér, talán lesz néhány fiatal (elvégre nyári szünet van amúgy :-) ), aki nem siet haza és esetleg eljönne 'együtt lógni' kicsit, s közben kinek mihez van kedve csocsó, pingpong, darts, társas, közös játék, dumálás, ... Szóval bekerült a programba a keddi napra: 'Go church!' - Örömmel tapasztaltuk, hogy 25-30 fiatal eljött ... és mintha régóta összeszokott, egymást ismerő csapat lett volna a társaság, óriási pingpong partik, csocsó bajnokság, társasozás, közösségi játék indult meg, vagy csak egyszerűen ott 'lógtak' emberek. Ez (is) fantasztikus élmény volt számomra, hogy ezt is megtapasztalhattam - a fiatalok közösség igényét. Itt, mintha valami 'felrobbant' volna - olyan felszabadultság és öröm volt a jelenlévők arcán, amiben gyönyörködtem. Teljes felszabadultságban, fesztelen hangulatban játszott, örült, harsány volt (pl. egy nyertes ping-pong, vagy csocsó meccs után) amerikai, magyar, fiatal, vagy idősebb. És ami a bónusz - sokan kérdezték: Holnap is lesz ilyen? El lehet jönni megint? Naná! - válaszoltam örömmel. Sean-nal egyeztettünk arról, hogy ők nagy örömmel lennének minden nap délutánonként a srácokkal. (pedig mi a délutánokra városnéző programokat szerveztünk eredetileg a vendégeinknek, de ők örömmel kérték, hogy inkább hadd 'lógjanak' együtt a diákokkal). Ez, amit a szleng 'lógásnak' nevez megtelt értékes tartalommal - kapcsolódásokkal, feloldódásokkal, örömmel, jókedvvel.

Szerda:

A hét közepén délelőtt sokat sejtetően az iskola udvarára begurult egy hűtőkabinos kisteherautó ... Jégkrém!!! Persze majd a szünetben.

...

Nem írok le részletesen minden napot - majd gyere el és légy te is részese ennek a történetnek!

Amit számomra jelentett:

-Az 'újak' - a leendő 9.-esek - közösségre találhattak, már úgy kezdheti az évet, hogy tartoznak valahová

-Igen, a 'mai fiatalok' számára fontos a befogadó, örömteli, felszabadultságot biztosító közösség

-A tábor nem csak az angol nyelvi ismeretek bővítését szolgálta, hanem közösséget formált, élményt adott, kapcsolatok formálódtak (nem kevés papírzsepit elhasználtak néhányan a szombati táborzáró, elbúcsúzó alkalommal ;-) )

-Láthattam pedagógus társaimat, ahogy, amilyen módon beletették segítő, támogató munkájukat, szívüket az órákba

-Örültem, amikor most az évnyitón már ismerősként köszönthettük egymást

-Kiderült a srácoknak az is, hogy a 'Go church!' szuper :-)

Egy gondolat még a végére: amikor útra keltek terv szerint - a hétfői indulás után - kedden haza is érkeztek volna, ki nyári szünete folytatására, ki munkába ... Párizsban a repülőtéren a nemzetközi légiközlekedési problémák miatt 6 órát álltak sorba reptéri ügyintézésre várva. Ez után még egy másik várakozó helyre terelték át őket ... összességében 24 órán keresztül nem volt lehetőségük ennivalót venni ... a csapat két vezetője 40 órán át nem aludt, megpróbálva a csapat hazajutását megszervezni, mivel az eredeti terv meghiúsult ... így végül két csoportban szerdán, ill. csütörtökön értek haza. Ez is hozzá tartozik a képhez és azért osztom meg ezt is, mert számomra ez is jó megtapasztalás volt az amerikaiak lelkületét illetően, ahogy János apostol írja a Bibliában: "Kedves gyermekeim, ne csak szavakkal szeressük egymást! Az isteni szeretet abban mutatkozik meg, amit teszünk."

Lesz ilyen tábor még? IGEN! Terv: 2024.07.01 - 06

GYERE EL TE IS!

Szeretettel és hálával: Gulyás János (iskolalelkész - útitársatok a mindennapokban)