Breuer Marcell 1912-1920. között tanult iskolánkban

(Pécs, 1902. május 21. – New York, 1991. július 1.) Építész
1902. május 21-én, Pécsett született, amit monográfiáiban mindig is megemlít. Alsó- és középiskoláit is itt végezte, építészeti tanulmányait pedig 1920. és 1924. között a Weimari Bauhausban – Walter Gropius nagyszerű iskolájában. 1925-tol a Dessauban áttelepült iskola vezető tanáraként dolgozik, 1928-tól Moholy Nagy Lászlóval együtt eredményesen vesznek részt Berlinben nagy sikerű nemzetközi építészeti és bútorpályázatokon. „1934 őszén visszajön Magyarországra, azzal a szándékkal, hogy letelepedjék, és képességeivel a magyar építészeti kultúrát szolgálja. Otthont és műtermet rendez be, eredeti Breuer bútorokkal, és várja a megbízásokat. Azonban csak egy pályázaton tud indulni Fischer Józseffel és Molnár Farkassal. A pályázatot meg is nyerik. A Mérnök Kamara nem veszi fel tagjai sorába, így Magyarországon tervezési munkát nem vállalhat" - olvashatjuk Major Máté könyvében. 1935-tol Angliában épületeket és bútorokat tervez, majd 1937-ben meghívják az észak-amerikai Cambridge-be a Harvard University építészeti fakultása (School of design) professzoraként, ahol csaknem egy évtizedig neveli az „új építészetre" az amerikai építészutánpótlást. Magántervezoi tevékenysége is itt teljesedik ki. 1946-ban New York-ba helyezi át irodáját. A megbízások már nem csak Amerikából, hanem Európából is jönnek. Az 1950-es években Párizsban is irodát létesít. Ötven-hatvan fos csapatával foként építészeti megbízásokat teljesít. 1981-ben New Yorkban hal meg. 
Építészeti alkotásai között találjuk például a párizsi Unesco székházat (1953), a New York-i Egyetemet (Bronx 1956), az Amerikai Művészeti Whitney Múzeumot (1963), az IBM Kutatóközpontját Franciaországban (1961) és számos templomot, könyvtárat, egyetemi épületegyüttest, több híres lakóházat, nyaralót, melyekhez belsőépítészeti és bútorberendezési terveket és készített. A nagy alkotókhoz hasonlóan – mint Le Corbusier, Alvar Aalto, Gio Ponti, Frank L. Wright, Walter Gropius, Arne Jacobsen, Gunar Asplund, Mario Botta –, kiemelkedő építészeti munkássága mellett Breuer Marcel is hasonló színvonalon és szemlélettel járult hozzá a bútortervezés korszerűsítéséhez, és az új gyártási technológiák, anyagok megteremtéséhez.

ifj. Dischka Győző 1899-1907. között tanult iskolánkban

(Pécs, 1889. jan. 25. - Bp., 1986. júl. 12.) Gépészmérnök, a műszaki tudományok doktora (1976), Kossuth-díjas (1955). A bp.-i műegy.-en szerzett gépészmérnöki diplomát 1911-ben. 1911-12-ben az Ipari Kísérleti és Anyagvizsgálati Intézet osztályvezetője, 1921-tol 1948-ig a csepeli Magyar Posztógyárban töltött be vezető állásokat. 1948-49-ben a Posztóipari Központ főmérnöke volt. 1950-ben a Textilipari Kutatóintézetbe került, ahol osztályvezetőként dolgozott 1964-ig. 1964-1968 között az intézet tudományos tanácsadója. A textilipari kutatás és anyagvizsgálat elismert szakembere volt bel- és külföldön egyaránt. Tagja volt a Textilipari Muszaki és Tudományos Egy.-nek. - F. m. A hatósági posztószállítások racionalizálása (Bp., 1928); A textilnyersanyagok mechanikai technológiai vizsgálatainak és minősítésének módszere (Bp., 1951); A gyapjúfonóipar minősítő vizsgálatainak újabb módszerei (Bp., 1952); A gyapjú elemiszál és fonál fárasztási vizsgálata (Bp., 1954); Elektromos és egyéb korszerű egyenlőtlenségmérő műszerek a textiliparban (Bp., 1955); Hatvan év a magyar textilipar szolgálatában (Bp., 1983). - Irod. D. Gy. (Magyar Textiltechnika, 1986. 11. sz.).

Fejér Lipót 1889-1897. között tanult iskolánkban 

(Pécs, 1880. febr. 9. – Bp., 1959. okt. 15.) : a század egyik legjelentősebb matematikusa, az MTA tagja (l. 1908, r. 1930, t. 1946), Kossuth-díjas (1948) . Elemi és középisk.-i tanulmányait Pécsett végezte. Középiskolás korában az 1894-ben indult Középiskolai Matematikai Lapok kiváló feladatmegoldója, hasonló célkitűzésű francia lap munkatársa is lett. Elemi aritmetikai és geometriai feladatmegoldásokat tartalmazó munkájával elnyerte a pécsi Nemzeti Kaszinó 4 aranyból álló pályadíját. 1897-ben érettségizett, majd a bp.-i műegy. gépészmérnöki karára iratkozott be. A Matematika–Fizikai Társulat oszi tanulóversenyén II. díjat nyert, s átiratkozott a bp.-i tudományegy. bölcsészeti karára. Az 1899–1900-as tanévet Berlinben töltötte, ahol H. A. Schwarz hatására figyelme a Fourier-sorok felé fordult. 1900-ban publikálta erre vonatkozó nagy jelentőségű tanulmányát. Ennek és több ezt követő értekezésnek tartalma Fejér egyik klasszikus tétele; ez lényegében a tárgya 1902-ben megjelent doktori értekezésének. Ezzel a trigonometrikus sorok modern elméletének alapjait rakta le, az egész analízisre vonatkozó kutatásoknak hatalmas lökést adva és a matematika más ágaiban is jelentős eredményeket hozva. 1902 nyarán az ógyallai csillagdában hullócsillag-megfigyelőként működött. Az 1902–03. tanév téli szemeszterét Göttingenben, a nyárit Párizsban töltötte. Hazaérkezve 1905. márc.-ig a bp.-i egy. matematikai intézetéhez, utána a kolozsvári egy.-re került repetitornak. Ugyanezen évben itt magántanárrá képesítették az analízis és analitikai mechanika tárgyköréből. 1906-ban adjunktus, 1911-ben ny. r. tanár lett Kolozsvárott. Ugyanezen évben Bp.-re hívták meg a tudományegy. egyik matematikai tanszékére, amelyet haláláig vezetett. Interpolatióról c. munkájáért az MTA nagy jutalmát nyerte el (1911–17). Tagja volt a Göttingeni Tudományos Társ. matematikai–fizikai osztályának, a bajor és lengyel tudományos ak.-nak, a calcuttai matematikai társ.-nak. 1933-ban a chicagói világkiállításra meghívott négy legkiválóbb európai tudós egyike volt. Haladó gondolkodású, nagy műveltségű ember, Ady barátja volt. A fehérterror, majd a nyilasuralom alatt sokat szenvedett. Körülötte és Riesz Frigyes körül alakult ki a világhírű magyar matematikai iskola. – F. m. Sur les, fonctions bornées et intégrables (Comptes Rendus. Paris, 1900); Beispiele stetiger Funktionen mit divergenter Fourierreiche (Crelle Journal, 137. 1909); Über trigonometrische Polynome (Crelle Journal, 146. 1915); Interpolation und konforme Abbildung (Göttinger Nachrichten, 1918); Über einige Funktionen theoretische Ungleichungen (Riesz Frigyessel, Mathem. Zeitschr., Berlin, 1921); Über Weierstrass'sche Approximation, besonders durch Hermite-sche Interpolation (Mathem. Annalen, 102. 1930); Mechanische Quadraturen mit positiven Cotesschen Zahlen (Mathem. Zeitschr. 37. 1933); Bestimmung von Grenzen für die Nullstellert des Legendreschen Polynoms aus der Stieltjesschen Integraldarstellung desselben (Monatshefte für Mathem. und Physik, 43. 1936). – Irod. Turán Pál: F. L. matematikai munkássága (Matem. L. 1950. 3. sz.); Turán Pál: F. L. (Magy. Tud. 1959); Szász Pál: F. L. (Az MTA Matem. és Fiz. Oszt. Közl. 1960. X.); Szego Gábor: Emlékezés F. L.-ra (Matem. L. 1960. 4. sz.); Turán Pál: F. L. (Matem. L. 1966.)

Forbát Alfréd 1906-1914. között tanult iskolánkban

(Pécs, 1897. márc. 31. – Vällingby, 1972. máj. 23.) : építész, festő . A bp.-i műegy.-en kezdett tanulmányait (1914–18) Münchenben a Technische Hochschulén folytatta, ahol 1920-ban kapott mérnöki oklevelet. 1920–22-ben W. Gropius irodájának munkatársa Weimarban. Gropius berlini építkezésein építésvezetőként működött, részt vett – a csak részben megvalósult – weimari Bauhaus lakótelep tervmunkálataiban. 1922-ben Weimarban önálló építészeti gyakorlatot kezdett, de megélhetését plakáttervezéssel, reklámgrafikai munkákkal biztosította. A Bauhaus szellemében készült konstruktív, feszült és dinamikus kompozícióit, krétarajzait épületterveivel együtt a weimari Landesmuseumban mutatta be (1926). 1924–25-ben Szalonikiben dolgozott. Ezután Berlinben a Sommerfeld építővállalat főépítészeként (1925–28) lakótelep- előkészítő munkálatokban vett részt. Fontosabb berlini tervezései: a siemensstadti városi lakótelep K-i része (1929–31), a városi sporttelep Berlin-Eichkampban (1929–30). 1928-tól önálló építészirodájában mint a BDA (Német Építész Szövetség) tagja foként lakónegyedeket tervezett Berlinben. Tagja lett a berlini lakásellátási bizottságnak (1929–30), városépítészetet tanított Johannes Itten művészeti isk.-ban (1930–31), 1932-ben tanácsadónak hívták meg a SZU-ba az állami várostervezés megszervezéséhez. Ezután Athénban, a CIAM (Congrès Internationaux d'Architecture Moderne) tagjaként tárgyalt az athéni kongresszus megszervezéséről, majd W. Dörpfeld munkatársaként Olympiában a Zeusz-templom építész-régészeti kutatását végezte, amelyről egy fejezetet írt W. Dörpfeld: Alt-Olympia (I. köt., 1933) c. könyvébe. 1933–1938 között Pécsett, lakóházak tervezésével foglalkozott. 1938-ban Svédo.-ban telepedett le, 1942-ig Lund egyetemi város mérnöki hivatalának tervező építésze volt, majd Stockholmba települt át. 1945-tol a Svéd Építőművészek Szövetségének tagja, 1945–1948 között a svéd lakásépítési szövetkezetek központi szervezetében (HSB) a városépítési osztály h. főnöke. 1959–60-ban vendégtanár a stockholmi műegy.-en. Több svéd város részére készített városrendezési terveket. Városépítészeti elképzelésében jelentős a közlekedés racionális tervezése, a magasház, toronyház mint lakóépület hátrányainak kimutatása. Építészként jobban funkcionáló emberi együttélés feltételeinek megteremtésén fáradozott. Festői tevékenységet is folytatott. Grafikáiból a bp.-i Szépművészeti Múz., s a pécsi Janus Pannonius Múz. őriz néhányat. Tanulmányainak bibliográfiáját közli: Fred Forbát-Kat. Bauhaus Archiv. (Darmstadt, 1969) és Der Aufbau (1957. 6. sz.). – Irod. Kállai Erno: Új magyar piktúra 1900–1925 (Bp., 1925); Kállai Erno: Konstruktív muvészet (Új Föld, 1927. 3. sz.); Forgó Pál: Új építészet (Bp., 1928); A. Sartoris: Gli elementi dell'architettura razionale (Milano, 1936); Major Máté: A modern építészet szolgálatában (Jelenkor, 1967. 4. sz.); 50 Jahre Bauhaus (katalógus, Stuttgart, 1968); XX. századi magyar származású művészek külföldön (katalógus, Bp., 1970); Gábor Eszter: A CIAM magyar csoportja (Bp., 1972); Galambos Ferenc: F. A. halálára (Muv., 1972); Passuth Krisztina: F. A. (Műv. tört. Ért., 1973. 2. sz.); Passuth Krisztina: Magyar művészek az európai avantgarde-ban 1919–25. (Bp., 1974).

 Futó László 

(Pécs, 1921. -    ) Festőművész

Galsai Pongrác 1937-1945. között tanult iskolánkban

Galsai Pongrác (Pécs, 1927. okt. 31. – Bp., 1988. ápr. 22) : író, publicista, József Attila-díjas (1983), Gábor Andor-díjas (1982) . Szülővárosában érettségizett, majd a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. Bölcsészeti Karán szerzett diplomát. Első írásai a Pesti Hírlapban és a Sorsunk c. folyóiratban jelentek meg. 1949-54-ig Pécsett tanított. 1954-1957 között Szántó Tiborral és Csorba Győzővel szerk. a Dunántúl c. irodalmi folyóiratot. Három évig a Vidám Színpad dramaturgjaként is dolgozott. 1958-83-ig a Nők Lapja irodalmi rovatvezetője, főmunkatársa volt. Novellákat, vidám-abszurd cikkeket, karcolatokat írt, és állandó szerzőként színház- és filmkritikákat az Élet és Irodalom, valamint a Kortárs c. folyóiratba. Megindította 1986-ben a Grimasz c. szatirikus irodalmi folyóiratot. Első kötete, a Társtalanok (írói arcképek) (Pécs, 1957) c. esszégyűjteménye. Kiemelkedő sikere volt a Záróra a Darlingban (visszaemlék., Bp., 1986) c. kötetének, melyben anekdoták sorával mutatta be a második világháború után indult írónemzedék, az Újhold körét. – F. m. Társtalanok (írói arcképek, irodalmi tanulmányok, Pécs, 1957); Bajor Gizi játékai (életrajz, Bp., 1971); Öltözőtükör (színészportrék, Bp., 1971); Csortos Gyula (életrajzi esszé, Bp., 1972); Egy hipochonder emlékiratai (önéletrajzi r., Bp., 1974); A besurranó szerkesztő (tanulmányok, portrék, Bp., 1976); Szabálytalan arcképek (Bp., 1978); Maradjatok reggelig (elb., visszaemlékezések, Bp., 1982); Páternoszter (esszék, portrék, cikkek, Bp., 1983); Este 7 után (kérdező kritikák és mulatságos bírálatok, Bp., 1985); Záróra a Darlingban (visszaemlékezések, Bp., 1986); Csúnya nők dicsérete (elb., tárcák, 1988). – Irod. Faragó Vilmos: Mire vagy hipochonder? (Élet és Irod., 1974. 39. sz.); Zelk Zoltán: A besurranó író (Élet és Irod., 1976. 35. sz.); E. Fehér Pál: A G-jelenség (Népszabadság, 1986. ápr. 25.); Koczkás Sándor: Záróra a Darlingban (Új Irás, 1986. 10. sz.); Vidor Miklós: Gráci (Élet és Irod., 1988. 18. sz.); Utolsó beszélgetés G. P.-cal. Vörös T. Károly interjúja (Népszabadság, 1988. ápr. 23.).; Abody Béla: Szabályos arckép G. P.-ról (A. B.: Indulás, érkezés, Bp., 1990). – Szi. Csukás István: Meghalt G. P. (vers, Élet és Irod., 1988. 18. sz.).

Gebauer Ernő 1894-1901. között tanult iskolánkban

Gebauer Erno (Hartberg, 1882. jan. 17. – Pécs, 1962. márc. 24.) : festő . A Képzőművészeti Főisk.-án Székely Bertalan és Zemplényi Tivadar volt a mestere. 1911-tol Pécsett élt és számos falképet festett ott és Pécs környékén. 1930–31-ben festette a pécsi egy.-i templom freskóit. 1966-ban Pécsett rendezték meg emlékkiállítását.

Gyarmathy Tihamér 1925-1933. között tanult iskolánkban

(Pécs, 1915. március 8. – Budapest, 2005. január 9.)

Festőművész, grafikus

 Kiss József 

(Mesztegnyő 1858.  – Pécs, 1939. július 29.)
A Mecsek Egyesület egyik alapítója és negyven esztendőn át főtitkára, az egyesület tiszteletbeli elnöke. 1884-ben került Pécsre, mint a Pécsi Állami Főreáliskola tanára, ahol 37 éven keresztül tanított. Megismerte és megszerette a Mecseket. Fáradhatatlan munkásságának eredménye a Mecsek Egyesület megalakulása 1891-ben. Ekkor lett az egyesület főtitkára és ezt a tisztséget 1932-ig viselte amikor visszavonult és az egyesület örökös tagjává és tiszteletbeli elnökévé választotta meg. A Kiss József asztal megalapítója, a Madárvédő osztály elnökségi tagja (1907-től).A Pécsi Bicikli Klub elnöke is volt egy időben, amikor hosszabb külföldi túrákat tett kerékpáron. Útleírásait a Magyar Kerékpáros és Atlétikai Sport 1889-ben közölte. Rajongásig szeretett hegyét, a Mecseket, tollal is szolgálta. 1892-tol 1932-ig szerkesztette az egyesület évkönyvét, melyben ő maga is több értékes útleírást írt az Alpokban tett útjairól. 1894-ben jelent meg első mecseki kalauza, a " Pécsváros és környékének vezető könyve ", mely később mint " Mecsek Útmutató " öt kiadást ért meg. Legnagyobb kalauza a Turistaság és Alpinizmusban megjelent " Pécs és a Mecsek részletes kalauza " volt. A Magyar Turista Szövetségnek 1914-1920 között alelnöke, 1921-1929 között társelnöke volt. Turista munkásságának elismeréséül 1936-ban a szövetség tiszteletbeli tagnak választotta meg. Az MTSz alelnöke, a munkabizottság tagja (1917-tol), alelnöke (1913-1920), majd társelnöke (1921-1929), 1936-tól tiszteletbeli tagja. Nevét a Mecsek-hegységben a Misina ( 538 m ) tetőn a Mecsek Egyesület által épített kilátó őrizte meg, amelyet ma a TV tornyon elhelyezett emléktábla örökíti meg.

Kodolányi János 1910-1915 között tanult iskolánkban

Kodolányi János (Telki, 1899. márc. 13. – Bp., 1969. aug. 10.) : író, publicista, kritikus, Baumgarten-díjas (1937) . Vidéki köznemes családból származott, apja erdész volt. Apja és anyja alakja, szülei szétbomló családi élete gyakran megjelent novelláiban, regényeiben. Egész életére kihatott örökölt betegsége (Achilleszín-zsugorodás). Középisk.-i tanulmányait Pécsett és Székesfehérváron folytatta, 1919-ben érettségizett. Diákkorától írt, szerkesztett. Első verseskötete (Hajnal) 1915-ben jelent meg Pécsett, 1917-ben Diák-toll címen szerk. irodalmi lapot. 1919–1921 között filozófiai, esztétikai és szociológiai tanulmányokat folytatott, verseit rendszeresen közölte a pécsi Krónika c. folyóirat. 1921 őszén feleségül vette Csoszi Matildot és Bp.-re költözött. A Magyar Írás kiadásában jelent meg Üzenet enyéimnek c. verseskötete (1921). Ezután már nem írt verseket. Sötétség c. elbeszélése, amelyet Osvát Ernő közölt a Nyugatban, sikert aratott, felkeltette Móricz Zsigmond érdeklődését. Ő ismertette meg Mikes Lajossal, aki először juttatta rendszeres publikációs lehetőséghez. Regényeinek, novelláinak témája a dzsentri középosztály élete és az Ormánság parasztságának sorsa. 1927-ben A hazugság öl címmel memorandumot írt Huszár Károlyhoz, a képviselőház alelnökéhez az egyke-kérdésről. Több napilap és folyóirat munkatársa volt. 1932-ben a Nyugat megrendezte szerzői estjét, a megnyitó beszédet Móricz Zsigmond tartotta. Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társ.-gal, részt vett vitaülésein, megismerkedett Bajcsy-Zsilinszky Endrével, József Attilával, a munkásmozgalom baloldalával, amelyhez egy ideig szorosabb szálak is fűzték. Később ez a kapcsolat megszakadt. Művészetére ebben az időszakban mind a marxizmus, mind Freud elmélete jelentős hatással volt. 1932-ben az Írók Gazdasági Egyesülete (IGE) megszervezésének egyik kezdeményezője, titkára, majd főtitkára, később társelnöke 1944-ig. Egyik vezető egyénisége volt a népi írók mozgalmának, rokonszenv fűzte Szabó Lőrinchez, Németh Lászlóhoz, Tamási Áronhoz. Részt vett a Válasz c. folyóirat szerk.-ében, a folyóirat állandó munkatársa 1938-ig. 1934-ben utazást tett az Ormánságban, ekkor írta nevezetes Baranyai utazás c. irodalmi szociográfiáját, amely csak 1941-ben jelent meg. A közélet iránti érdeklődése késztette finnországi utazásaira, 1936–1938 között öt alkalommal megtett utazásáról Suomi, a csend országa c. útirajzában és a Suomi titka c. naplójában számolt be. 1941-tol a Janus Pannonius Társ. társelnöke; részt vett a pécsi Sorsunk c. folyóirat munkájában, szoros barátságot kötött Várkonyi Nándorral. Az őstörténet és a m. történelem régi századai elevenednek meg a harmincas években írt regényeiben (A vas fiai, Bp., 1936; Boldog Margit, Bp., 1937; Julianus barát, Bp., 1938). Színházi szerzőként is bemutatkozott: a Belvárosi Színházban 1939-ben két társadalmi drámáját játszották (Földindulás, Végrendelet). Az 1943-as balatonszárszói írótalálkozón ő mondta el a megnyitó beszédet, de kapcsolata a népi írókkal addigra már meglazult. A II. világháború alatt írt cikkeiben, beszédeiben mindinkább érződik a fajelmélet és a „népi életösztön” ideológiája, a nacionalista eszmék hatása. Elutasította a németbarát fasizmust, de cikkeket írt a szélsőjobboldali Turul Bajtársi Szövetség hetilapjába, a Nemzetőrbe, egy ideig a főszerk.-i tisztet is elvállalta (1939. júl.-tól 1940. márc.-ig). Zárt tárgyalás c. cikkgyűjteményében (Bp., 1943), amelyről Veres Péter írt bírálatot (Magy. Csillag, 1944. márc. 15.), egyaránt elutasította a polgári-liberális, a náci-fasiszta és a kommunista álláspontot. A II. világháború után önkritikusan fordult szembe korábbi téves nézeteivel (Független Ifjúság, 1946. jan.). 1946 tavaszán Pécsre utazott, itt írta Vízöntő c. regényét, amely 1948-ban jelent meg. 1950–1956 között Balatonakarattyán élt, súlyos anyagi gondokkal küzdött, egészsége egyre romlott. Ezekben az években Jézusról szóló nagy regényén dolgozott. 1955-ben tért vissza az irodalmi életbe, megjelentek válogatott elbeszélései (Éltek, ahogy tudtak). Tagja lett az Írószövetségnek. A pécsi Nemzeti Színház bemutatta Végrendelet c. darabját. 1956 tavaszán súlyos szívbetegséggel Balatonfüreden kezelték. 1957-ben elkezdődött életmű-kiadása az Égo csipkebokor c. regényével. 1969-ig tizennégy könyve jelent meg, a köteteket ő látta el utószóval. Fiával, ifj. ~ Jánossal 1957-ben és 1961-ben utazást tett a megváltozott Baranyában. Élményeit a fiával együtt írt Második baranyai utazás c. művében tette közzé (1963). 1968 után főképp művei szöveg-gondozásával foglalkozott és memoárjait írta. Életrajzi munkáin kívül sajtó alá rendezte Szív és pohár c. tanulmánykötetét. Ennek megjelenését már nem érhette meg. A Finn Köztársaság a Finn Oroszlánrend lovagkeresztjével tüntette ki (1967). A második Nyugat-nemzedék egyik kiemelkedő prózaírója volt. Műveinek és a róla szóló irodalomnak 1960-ig terjedő legteljesebb bibliográfiáját tartalmazza Varga Rózsa–Patyi Sándor munkája: A népi írók bibliográfiája (Bp., 1972). A ~ család egykori otthona Vajszlón ma emlékmúz.

Kováts Kolos 1962-1966. között tanult iskolánkban

(Mohács, 1948. január 31. -     )
Kossuth - Díjas operaénekes

 Kurnik Ernő 

(Mecsekszabolcs, 1913. augusztus 17. -  Pécs, 2008. március 3. )
Agrármérnök, növénynemesítő

Lauber Dezső 1888-1896. között tanult iskolánkban

(Pécs, 1879. máj. 23. – Bp., 1966. szept. 5.)  sportoló, építészmérnök.

Több évtizeden át versenyzett mint vívó, kerékpáros, labdarúgó, rövidtávfutó, távol ugró, gátfutó, jéghokizó, bobversenyző és golfozó. Többször nyerte Mo. golfbajnokságát. A tátralomnici bobpálya és a bp.-i golfpálya tervezője és létrehozója. Az 1904 – 1909. években a Magyar Atlétikai Club (MAC), az 1906 – 1915. években a Magyar Olimpiai Bizottság titkára, élete utolsó éveiben a sportpályák felügyelője volt.

 Ranga László

(Pécs, 1957. július 7. – 2001. június 16.) Autóversenyző, hatszoros abszolút magyar bajnok.

1978-tól először Szuhanyik László, majd Simor Gyula mellett navigátorkodott a Pécsi Volán színeiben. 1987-ben már pilótaként szerezte meg élete első abszolút bajnoki győzelmét egy Lada VFST-sel. 1994-ig versenyzett Lancia-val, e márkával és Büki Ernő segítségével zsinórban négy bajnoki címet szerzett. Versenyzői pályafutásának utolsó évében, 1997-ben már Subaru Impreza-val versenyzett. 1998-tól a Kiss Ferenc versenyzésére épülő Mol Rally Team vezetőjeként még két bajnoki címet szerzett. Kiváló eredményeit, a közösségért végzett munkáját 1994-ben Pécs Város Önkormányzata a ProCommunitate díj adományozásával ismerte el. Ranga László 1975-ben érettségizett iskolánkban autószerelő szakközépiskolai osztályban. Itt ismerkedett meg az autószerelés elméletével, itt sajátította el a gyakorlati munka alapjait. Innét vezetett útja az igazi szerelemhez, a versenyzéshez.

 Róbert László

(Pécs, 1926. február 13. - 2019. február 7.  ) Publicista
1936-ban kezdte meg tanulmányait iskolánkban, 1944-ben érettségizett.

Sasvári Kálmán 1923-1931. közötti időszakban tanult iskolánkban

(Hidas, 1912. február 7. - Budapest, 2013. jún. 7. ) Fizikus

 Dr. Sólyom László

(Pécs, 1942. január 3. - Budapest, 2023. október 8.) Középfokú tanulmányait 1956-ban kezdte meg iskolánkban, humán tagozatos osztályban.  Osztályfőnöke Dr. Tóth István volt. 1960-ban kitűnően megfelelt az érettségi vizsgán. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi végzettséget 1965-ben. Közben az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosképző szaktanfolyamán a felsőfokú könyvtárosi szakképesítést is megszerezte (1962-1965).
Munkahelyei:

XVIII-XIX. Kerületi Bíróság, Budapest 1965-66
Friedrich Schiller Egyetem, Jena, tanársegéd 1966-69
MTA Állam – és Jogtudományi Intézet, tudományos munkatárs 1969-1983
Országgyűlési Könyvtár, tudományos munkatárs 1970
ELTE Polgári Jogi Tanszék, egyetemi tanár1983-1998
Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1995-
Alkotmánybíró, 1989-1998, az Alkotmánybíróság elnöke 1990-1998
Vendégtanár, Kölni Egyetem 1990-2000
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán a Doktori Iskola vezetője, az Összehasonlító Magánjogi és Közjogi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára
Tudományos fokozatai, címei:
Dr. jur., Jena 1969
Az állam- és jogtudományok doktora, MTA 1981
Az MTA levelező tagja 2001-
Dr. jur. Honoris causa, Kölni Egyetem 1999

2005. június 7-én az Országgyűlés a Magyar Köztársaság elnökévé választotta.

 Vikár Béla  

(Hetes, 1859. ápr. 1. – Dunavecse, 1945. szept. 22.) : etnográfus, mufordító, az MTA l. tagja (1911) . 1877 – 84 között nyelvészeti és irodalmi tanulmányokat folytatott a bp.-i tudományegy.-en. 1889-től az ogy.-i gyorsiroda alkalmazottja, majd vezetője volt; 1921-ben vonult nyugalomba. 1889-es finno.-i néprajzi tanulmányútja véglegessé érlelte a Kalevala fordításának tervét. A fordítás 1 909-ben jelent meg; munkája a m. műfordításirodalom legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Fordított németből, angolból, grúzból, észtből, norvégból is. 1890-ben gyorsírással jegyezte a Somogymegye népköltése (Bp., 1905) c. kötetének anyagát. 1895-tol Európában elsőként fonográffal gyűjtött népzenei anyagot. Gazdag típusváltozatokat bemutató hengerei az 1900-as párizsi világkiállításon nemzetközi elismerést szereztek a m. népzenekutatásnak. 1896-tól a Néprajzi Társ. főtitkára. Megalapította a Lafontaine Irodalmi Társ.-ot, amelynek elnöke volt. Lefordította Lafontaine összes meséit (Bp., 1926). Fonográffelvételeit Bartók Béla jegyezte le. Fonográfhengereit a Néprajzi Múz., gyorsírással készült jegyzeteit az MTA kéziratgyűjteménye őrzi, és a Gergely Pál által gépírásba áttett szövegeit részben az MTA Népzenekutató Csoportja, részben az ELTE Néprajzi Intézete kapta. – F. m. A regös ének (Bp., 1907). – Irod. Varró István: A hetvenéves V. B. (Századunk, 1929. ápr.); r. m. (Rónay Mária): Négyszemközt V. B.-val… (Literatura, 1931. dec.); Balassa József: V. B. (Magy. Nyelvor, 1934); Gombos László: V. B. 1859 – 1945 (Magy. Nyelvor, 1946. 1. sz.); Korompay Bertalan: V. B. (Nyelvtud. Közl. 1959. 2. sz.); Volly István: Somogyi „Kalevala” (Kaposvár, 1959): Kodály Zoltán: Emlékezés V. B: ra (Visszatekintés II., Bp., 1964).