Angol tábor ... a harmadik!
Igen, már a harmadik angol táborunk lehetett idén, rögtön a tanév vége után június 30 és július 5 között.
Milyen volt? Jó! Bővebben? Nagyon jó!
Számomra nem csak maga a tábor eseményei, amik sokat jelentenek, hanem a táborral összefüggő események, kapcsolódások, emberek, életek ...
Lehetne számokkal kezdeni: 90 diák, 14 amerikai és 10 magyar önkéntes, iskolánk nyelvi tanárai - de ennél is fontosabb, amit a tábor, pontosabban a résztvevők adtak egymásnak, amivel megajándékozhatták egymást.
A fényképek talán nem tudják visszaadni, ezért most ezekről írok, amik a fényképek mögött vannak.
-A tábor első napjának reggelén az örömteli találkozások képe:
Ebben az évben is megajándékoztak önmagukkal, szolgálatukkal Észak-Karolina Greensboro városában található Lebanon Baptista Gyülekezet önkéntesei. Harmadik alkalommal jöhetett létre az angol tábor, mert most is vállalták az utazást, saját pénzükből is finanszírozva utazásukat, azt, hogy közöttünk lehessenek. A hónapok óta gondosan tervezett utazásuk menetrendje az indulás előtti napon borult. Ide utazásuk során Párizs-Charles de Gaulle repülőterén kellett 9 órát várakozniuk. E miatt is a vasárnap kora délutánra tervezett érkezésük este 11 órára, illetve mivel két csoportban tudtak érkezni, hétfő hajnali 3-ra tolódott. Az első csapat éjfél körül még bement előkészíteni, feldíszíteni a termeket.
... és hétfőn reggel indult a tábor, a korábbi résztvevőkkel való örömteli találkozás nagy öleléseivel.
-Egy nap a táborban a termekben és a folyosókon:
Vidám, felszabadult hangulat, ismerkedés, közösség ... Új, szeptembertől iskolánkba kerülő diákok is - akik kb. 60 fős létszámmal vettek részt a táborban - új barátságokra tehettek szert. Nagyon örültem annak, hogy az előző években a táborban részt vevő diákjaink közül egyre többen visszatérő résztvevői ezeknek a remek nyári napoknak. Sőt! Volt néhány tavaly már érettségizett diák is visszatérőként. Az angol órákon nyelvi tanárainkkal és a segítőkkel együtt vidám és érdekes, élményt adó módon folyt a nyelv tanítása, volt lehetőség az angol nyelv használatában a fejlődésre. A szünetekben öröm volt látni a folyosókon csoportokban beszélgető, egymáshoz kapcsolódó fiatalokat. Életteli volt minden nap!
-Délután, amikor már a 'hivatalos' tábori napnak vége volt:
Akkor egy fergeteges 'hangout' rész következett: Go church! Az iskolai tábori nap befejezése után - a hét minden napján - az amerikai csapat + kb. 60 táborozó + az önkéntesek birtokba vették a Szeretetvár Gyülekezet gyülekezeti házát: pingpong, csocsó, darts, kártya- és társasjátékok, beszélgetés, karaoke, beszélgetések ... a hangulata ezeknek az óráknak leírhatatlan. Öröm volt ezt is látni, hogy ennyi fiatal felszabadultan játszik, kapcsolódik, örül egymásnak.
-A búcsúzás napja:
07.05 szombat - a tábort záró nap. Vidám - mindenkit megmozgató, remek hangulatú táncház az iskolában, majd átmentünk a Szeretetvár-ba. Élménybeszámolók, szívhez szóló üzenetek, beszámolók arról, kit mivel ajándékozott meg az idei tábor ... és a búcsúzás: hosszan tartó ölelések, papírzsepik, őszinte könnyek ... már egy órája vége a hivatalos 'programnak' és még mindig ott a teljes csapat ... és az 'Ugye jövőre találkozunk?' kérdése ... Közösség formálódott, barátságok alakultak, ...
Széchenyi: Több mint iskola! ... az angol tábor is: Több, mint angol tábor volt idén is!
Reméljük a következő évben is létre jöhet ez a fantasztikus tábor! Gyere el! Vár a CSAPAT!
Egy személyes 'fotó', amit még a tavalyi táborról tettem el magamnak a szívembe - sok másik mellett: az egyik amerikai hölgy minden este a közös vacsoráról kisietett telefonálni és hosszasan telefonált ... később tudtam meg, hogy a csoport indulása előtt betegedett meg súlyosan az anyukája ... így indult útnak, hogy közöttünk lehessen. Idén is itt volt velünk a táborban ... A csapat többi tagjának is felemelő megismerni egyre jobban az életüket, mindennapjaikat ... Élnek, küzdenek, szolgálnak, szeretnek ők is ... és eljönnek közénk évről évre minket is szeretni, szolgálni. KÖSZÖNÖM NEKIK és Istennek, aki az ő szívükben is ott van!
Szeretettel: Gulyás János