Széchenyi megemlékezés

„Mi a tzélunk?

A Hazánk fiaira, és azok gyermekei és unokájira annyi szerencsét és áldást hozni, amennyire azt a mi tehetségünk végbe viheti. Hogy dolgozhatunk legböltsebben annak a nagy czélnak elérésére? Hogy azon törekedünk, hogy az mostani Ifjúság nevelésére oly nagy béfolyást szerzünk magunknak, hogy azok több polgári Virtusokkal bírjanak, mint a mi (contemporains) [=kortársaink] és atyáink. - Mert mi meg vagyunk abban győzettetve, hogy az emberiség tsak az Értelem, az Erkölcs és a Bölcsesség kiterjedése által léphet ama szerentse és áldás magasságára, melynek elnyerése a mi méltó Czélunk…”

/Széchenyi, Wesselényi és Esterházy Mihály „erényszövetségének” alapelvei

1825. november 27./

Iskolánk hagyományaihoz híven az idei évben is megemlékezett gróf Széchenyi István haláláról. Ebben a tanévben már a 162. évfordulóját eleveníthettük fel e szomorú eseménynek. A műsort Reit Claudia tanárnő összeállításában a 10.C osztály diákjai tolmácsolták az iskola közösségének. Az iskolavezetés és az osztályok 2-2 képviselője egy-egy szál virággal rótta le tiszteletét névadónk szobránál, a közösségünk többi tagja a tantermekben hallhatta a megemlékezés szavait.