Költészet napja 2026.04.14.

Idén egy rendhagyó esemény valósulhatott meg a Költészet Napja alkalmából. Az iskola vegyeskara február 10. óta foglalkozhatott azzal a kórusművel, melynek szövegét Andrássy Réka: A kamasz dala című verse adta, a zeneszerzője pedig a pécsi Szabó Gabriella Eszter zeneszerző, zongoraművész és pedagógus. Az ennek a korosztálynak teljes mértékben sok tartalommal bíró szöveg nagyon hamar megfogta a társaságot. Az érzések, kívánságok és belső vívódások egyaránt megjelennek a vers soraiban. Ennek a generációnak úgy gondolom erre van szüksége: megértésre és szeretetre. A vers üzenete is ezt sugallja, így nagyon hamar mienk lett a darab.

Álljon itt a zeneszerző, Gabi gondolata a mű keletkezéséről:

„2025 decemberében egy hajnali kávézás során Wéber-Simon Kriszta megkérdezte, hogy lenne- e kedvem, időm írni egy dalt a vegyeskarának. Igent mondtam, hisz igen megtisztelő és izgalmas feladat volt ez számomra. Rábukkantam Andrássy Réka: A kamasz dala című, egyszerre megható, mókás és a valóságot hűen tükröző versére és azt éreztem, hogy ezzel talán azonosulni tud az amúgy gimnazistákból álló kórus. Igyekeztem a szöveghez méltó és ehhez a korosztályhoz illő dallamokat találni.

Köszönöm Krisztának és a kórusnak a lelkes és kitartó munkát, az Éneklő Ifjúságon és a mai költészet napi megemlékezésen való szép előadást és sok sikert kívánok a közelgő keszthelyi Helikonra is!”

A vers:

A kamasz dala

Kamasz vagyok, langaléta,

nem érdekel alfa, béta,

nem érdekel Shakespeare, Villon,

csak az, hogy a spanom bírjon.

Hajam zselé, csupa boglya,

nem vagyok a rendszer foglya.

Megszegem a szabályokat,

átugrom a korlátokat.

Kívül- belül tüskés vagyok,

magam után kupit hagyok,

ami szívemen, a számon,

pedig néha nagyon bánom.

Nézd el nekem a nagy arcom,

magammal dúl bent a harcom.

Nem vagyok rossz, szép a lelkem,

ha nehéz is, láss meg engem!

Álarcomat lágyan vedd le,

tedd arcomat tenyeredbe!

Nagy a világ és én félek,

szorongatnak a miértek.

Lázadásom határt keres,

légy szigorú s közben szeress!

Bármily nehéz, nézz rám büszkén!

Szeress úgy is, ha szúr a tüském!

A programon elsőként Baráti Nóra 10.C osztályos tanuló elszavalta a verset, majd Gabi zongorakíséretével a kórus megszólaltatta a zeneművet. Ezek után a jelen lévő diákok bepillantást nyerhettek az improvizáció folyamatába. Gabi témákat kért, amelyekre utána egy zongoradarabot alkotott. A diákok elég érdekes témákkal álltak elő, így nem volt könnyű dolga Gabinak, de maximálisan visszaadta az érzést, melyeket megemlítettek: szivárvány, kilakoltatás, rendszerváltás, a föld átmérője.

A végeredmény mindenkinek nagyon tetszett. Ezek után egy diákunk is improvizált a zongorán, Szabó András Gábor a 9. C osztályból. Befejezésül pedig egy asszociációs feladattal zártuk az eseményt, Gabi képeket mutatott és el kellett képzelni a diákoknak magukat egy híres, filmzeneszerző szerepében. A képek alapján zenei hangulatokat, színeket és karaktereket kellett mondani. Nagyon jó meglátások születtek, melyekért hálás vagyok, hiszen tapasztalatom szerint nagyon nehéz ennek a korosztálynak ilyen összefüggéseket nyilvános megszólalások során megfogalmazni.

Remélem, mindenki új élményekkel és ismeretekkel gazdagodott. Hálásan köszönöm a vers írójának és zeneszerzőnek, zongoraművésznek a közreműködést. És ígérhetjük, hogy ez egy gyümölcsöző kapcsolat kezdete volt. Jövőre izgalommal várjuk az újabb verset, kórusművet.