Szlávik Titanilla 12. B osztályos tanuló a Napút folyóiratot kiadó Cédrus Művészeti Alapítvány által meghirdetett Ady 100 pályázaton parafrázis kategóriában indult versével, melyet a bíráló bizottság közlésre érdemesnek talált. A versének a nyomtatott Napút ad fórumot — először a folyóirat május elején megjelenő áprilisi Ady-összeállításában, s valószínűleg majd külön Káva Téka-füzetmellékletben.
A PécsMa Junior rovatában közzétették a verset, amely az alábbi linken olvasható:
https://www.pecsma.hu/pecsma-junior/szlavik-titanilla-addikcio/
Addikció
(Ady Endre: Az ős-Kaján című versére)
Láztól égő, szomjas lelkem száján
Csepeg mérhetetlen vágyam lángja,
S izzik a forró lehellet.
Felperzsel a pusztítás jele.
Mellkasomban tornádó feszül tüdőm falának,
Fájó kaparás támad nyelőcsövemnek,
Elfogy a levegőm.
Ereim nedűje is új irányba száguld,
Ismeretlen hadsereg támad,
S kihagy a szívverésem.
Szakadozva lüktet a vér.
Sehonnai katonák törnek befelé,
Keresztül csontom szarufalán jutnak lefelé.
Leállnak szerveim, agyamban vízió támad,
Nyelvem szomjasan lóg kifelé,
Újjabb adagot várva.
Nincs már nyálam, a torkom szorul,
Szívem megállt, s csak kalapáló szemeim
Verik koponyám ablakát.
A kín végig száguld remegő testemen,
Az epém facsarják torkomon felfele,
Gyomrom görcsbe rándul, háború dúl,
Forog velem a világ, s minden sötétségbe borul.
Testem éhezik, mint kivert kutya,
Csak úgy létezik.
Ködös lesz látásom, amint a pusztító,
Romlott méreg belém jutva, új életre kélve,
Táncot lejt, gunyorosan nevet,
S én, térdre omolva, bárgyú pillantással
A porba fekszem.
Ujjaim, maguktól cikázva rohannak a
Föld felégetett peremén.
Elveszett eszméletlem egyedül evez, a
Függőség folyamán lefele,
De amint a látásom tiszta, agyam rendezett,
Gerincem ismét magát töri el.
(Szlávik Titanilla) L. S. Ellie -2019.03.10.
Elérhetőségek
Felvételizőknek
Dokumentumok
Munkaterv
Rólunk szól
