A Zene Világnapja

"Mindenik embernek a lelkében dal van

És a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének

Az hallja a mások énekét is szépnek. "

                                      /Babits Mihály/

Az UNESCO Nemzetközi Tanácsa Yehudi Menuhin kezdeményezésre emelte október 1-jét A ZENE VILÁGNAPja rangjára. Ez a nap a zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet, segíti a különböző kultúrák zenéinek jobb megismerését.

Iskolánkban az udvaron a kórus tagjai egy rövid műsorral készültek a Nagy nap megünneplésére, valamint a folyosón kihelyezett, diákok által készített illusztrációkkal mutatták be, hogy nekik mit jelent a ZENE.

Halász István

A zenéről

A zene kincseket rejt,

bánatot és bút feledtet,

örömöt, boldogságot ad,

vígságot és szelíd vigaszt.

A zene minden műfaja

Múzsák csodálatos hangja!

Bezengi az egész világot,

szolgálja a boldogságot!

Édesanyja dalát hallja a csecsemő,

és kíséri a dal, a zene, ha felnő,

majd ha eljön az élete végórája,

a dal, a zene lesz a búcsúztatója!

S ha majd felér a fáradt lelke a Mennyekbe,

a szférák zenéje lesz ott a kísérője!

A zene nagyon erős, hatásos csodaszer,

amely minket már életünkben egekbe emel!

               /https://www.poet.hu/vers/12536/

                                                                  Wéber-Simon Krisztina

                                                                    ének-zene tanár

Vajon ki tudja, mi a zene valójában? Hogy lehet, hogy már az ősember életében is szerepe volt a muzsikálásnak? Hogy lehet, hogy a zene-bona ilyen meghatározó szerepet tölt be a kultúrában?

Nem én leszek, ki ezeket a kérdéseket olyan bőszen megválaszolja, mint ahogyan feltette, egyet viszont sejtek: mindenkinek meg van a saját dallama. Ezt érthetjük úgy, hogy minden ember tudja, melyik melódia szól számára, hiszen hangszerek végeláthatatlanul nagy választéka áll előttünk, mind különböző hanggal. Ám ez kevés. Kell ugyanis egy kulcsfontosságú „alkatrész”, hogy az üres hangszerből zene legyen: egy EMBER! Egy személy, aki kellő tudással életet, érzelmeket lehel a hangszerbe. E nélkül ugyanúgy csak egy tárgy marad.

Ugyanis ez a mozgatórugó: a zene érzéseket, emlékeket idéz fel. Hányszor volt, hogy egy zeneszó nyugtatott meg. Egy szerzeménytől borsózott a hátam. Egy dal, amelyet akkor is figyelemmel kísértem, ha épp fáradt voltam. Egy zenemű, mely éppen azért szólt csakis NEKEM, hogy felélénkítsen. Egy nóta, mely mulatáshoz, nem elmélkedéshez kellett. … Eszméletlen sok mód és helyzet van a zene létjogosultságának alátámasztására. Mindenhol OTT van: egy üzletben, az utcán, a buszon, a filmekben, a színházban, a lakásban, az ÉLETBEN.

A csodálatos a zenében az, hogy leírja az embert. Egyesével. Az én kedvenceim is egyfajta tükröt állítanak rólam. Számomra ez egy mély megnyugvás, egy elmerülés a gondolataim tengerében, egy egész estés program. Még rengeteget fog változni az ízlésem, biztosra veszem, de hihetetlen jó érezni, hogy ebben én döntök, és senki más nem avatkozhat bele, hogy valójában melyik is az én dallamom.

Auer Dénes, 10.B osztály